BARLABONLINE olvasói vélemény / Ozsváth Máté
Számos munkát olvashatunk a csoportban is, amelyek a Barlaborban születtek, s most, így, egyben olvasva ezeket a munkákat egyet sajnálhatok: nem ékesíti ez a félkönyv a könyvtáramat. Laborban született félkönyv, de nem érezni rajta a kísérletet. Tökéletesen jöttek a világra ezek az alkotások, mint Gorthe Faustjában a Lombik. Akkor becsapás, hogy laborról beszélünk? Csak annyira, mint amennyire az, hogy félkönyvet mondunk, mert teljes egészet kapunk. Sokszínűség van ebben az egészben.
Barnás Márton Eljövendő szép szavak című alkotása méltó indítója ennek a könyvnek. De nemcsak bevezető az első helyre került monológ... Alig várom, hogy az emlékek végül hatalmukba kerítsenek. Alig várom, hogy végre összezárjanak velük, s büntetlenül emlékezzem... Hát nem-e ez az élni jó volt, ha így kerülünk szembe az emlékeinkkel? Jó élni, és aki egy jó életet akar, az tesz is érte. Az Énke és teke, valamint az Oszkár is tanúskodik erről. Miért vagyunk itt, és hogyan élünk van ebben a két munkában? Az is, de egy tükröt is kap az olvasó ezektől a versektől, hogy magát is lássa. Labancz Eszter Csenge alkotásai csípősebbek, realistábbak, teljes mértékben a tapasztalt világot mutatja, ábrándozások nélkül. Soraiban az emberiség történelmét is kiérezzük: Félt megszólalni, mert ez volt a hagyomány... Mentek, mint a birkák... Célzás és parasztvakítás. Erős, de naponta szembejövő gondolatok mondatai ezek, melyeket sokan meg tudnak fogni valamilyen oldalról. De Labancz István pedig a tapasztalat lélekre hatása. A fényképpel az elmúlás ellen. Ugye milyen igaz ez? Hiszen nézzük a már meghalt nagyszülő képeit, s mintha itt lenne velünk. De a 27 alkotásban is meglátható a tapasztalás érzelmi hatása, a végkifejlet a Túlban: Mikor mindent megtesz az ember, de már üres a ház, kiadó.
S a ráadás a méltó lezárása ennek a könyvnek, melyben az isten-mása ember mindig ugyanazokra az utakra lép. Lassú mozdulatokkal írni kezdett, s kezdődik elölről az utolsó mű. A mókuskerék élet ábrázolása van benne ebben a záró-elemben, s ilyenkor az olvasó azt is gondolhatja, hogy ő is rálép ugyanarra az útra, s elölről kezdi a könyvet.
Ozsváth Máté