Barnás Márton - Szószül

2024.09.13

Gondolatok Kotász Rita Elmétlenkedések című kötetéről 

Mindig is azt gondoltam, hogy haikut írni világnézet. Mármint, sokat elárul egy emberről, hogy haikut ír. Az is persze, hogy milyen haikut ír. Kotász Rita haikukat ír(t), nem is akármilyeneket, most jelent meg műve. Életem fontos, meghatározó alkotói mind próbálkoztak haikukkal, méghozzá sikerrel. Ginsberg, Kerouac, de Fodor Ákos, Györe Balázs (sőt, egy felsorolásból se hagyjuk ki Tandorit, nyilván) is olyan eleganciával művelték a haiku alkotását, hogy tisztában lehettünk a szó mögötti filozófiával, ami az életről alkotott filozófiájukról is többet árult el annál, hogy ragyogunk, aztán meg elmúlunk. A játékosság, a kísérletezés, a kacagtató poénok, a mély bölcsességek, szigorú rend, letisztult stílus úgy van jelen Kotász Rita költészetében, hogy aki esetleg nem ismeri, szereti a haikut, nos, az is örökre szerez egy igaz barátot, aki szavakból áll. Kotász polgári foglalkozását tekintve pszichológus, ezt le sem tagadhatná, gondolom, nem is akarja, ezért e gyöngyszem:
"Minden traumám/Transzformációs tőke/Mi gazdaggá tesz"
Na ugye. Egy költemény mindent elárul arról, mit gondol az alkotó életről, halálról, az emberről. Egy haiku pedig még tömörebben, még plasztikusabban, még pontosabban jelzi ezt. Kotász Rita rendben van, a haikui meg pláne.