Györe Balázs / Barnás Márton

a fertőző / nagypéntek Rácz Péternek / galkó balázs halálára

GYÖRE BALÁZS

a fertőző

bőröm halpikkely
pereg szőnyegre parkettára
ebihalak úszkálnak
vérrögök a vizeletben

meglepett a rókus kórház
friss ropogós ágyneműje

nem vademecum
hanem vancomycin capsula

pillanatnyi egyensúly
a nyűg nyugalma

egyes gyógyszereknek
jó illatuk van
cukorkák a szájban

folyamatos bélhangok
nem lehet velük beszélni

BARNÁS MÁRTON

Györe Balázs a fertőző című verséről

Az ember nyilván már nem túlzottan önmaga, mikor olyan állapotban van, hogy hal is lehetne, vagy legalább kétéltű, a vérrögök meg mint ebihalak, nincs is az életben semmi életszerű, semmi nyugvópont, a nyűg meghatároz mindent, embert, költőt, hiába írja Kosztolányi, hogy a boldogság tulajdonképpen a szenvedés hiánya, de nincs boldogság, csak a szenvedés van, s egy jelentés az általános állapotról.

GYÖRE BALÁZS

nagypéntek
Rácz Péternek

ideje volt oda menni
ahol a harang él
a törökvész úti templomhoz
harangja néha hallatszik
a kavics utcai lakásban is
ha nyitva az ablak
a keskenyebb lépcsőn közelítettem
egy fiú ült a mellvéden
törökülésben
mintha hozzá mentem volna
de nem
mintha rám várt volna
de nem
a zárt üvegajtón hirdetmény
nem volt nálam szemüveg
nem olvastam el
a szélesebb lépcsőn jöttem le
a tövis utca mellett
szent péter már gurigatta
a hordókat odafenn
és mire hazaértem (3/4 3)
leszakadt az ég

BARNÁS MÁRTON

Györe Balázs nagypéntek című verséről

Ha eljutunk oda, hol a harang él, ráadásul akkor, mikor arra is emlékezhetünk, hogy Jézus meghalt, ha hívők, vallásosak vagyunk esetleg, de ha nem, akkor is részesei lehetünk valószerűtlen találkozásoknak valamikori önmagunkkal, ki eszünkbe juttathatja mindazt, kik voltunk egyszer, s néhány emlék, néhány jel mindent megváltoztathat, s már nem vagyunk ugyanazok az emberek, kik a keskeny lépcsőn közelítettünk, más ember bandukol vissza a szélesebb lépcsőn, s az égi jel is egyértelműen megérkezik.

GYÖRE BALÁZS

galkó balázs halálára

hej
balázsok balázsa
szarvassá változott
68-as csodafiú
nem fértél be az ajtókon
egyszer helyettesítettelek
egy díszes teremben
féltem és féltettelek
mint most
pedig nem verset mondok
csak írok
haj
regő rejtem
hova rejtselek
hol a színpad
kint-e vagy bent

BARNÁS MÁRTON

Györe Balázs galkó balázs halálára című verséről

Mikor már csak az emlék, az emlékek vannak valakiről, kit egykor jól ismertünk, talán nevezzük megengedően barátságnak, akkor még nagyobb az emlékező felelőssége, főleg úgy, hogy továbbra is színház az egész világ, s az emberi élet értékét, az emlék hitelességét, kvázi létjogosultságát úgy kell megőrizni, hogy minden megvan, minden megy tovább, dörömbölhetünk az èlet kapuján.

Fotó: LABANCZ ISTVÁN