Labancz István - Míg, Még, Már

MMM versek

Míg

Foszlik a test,
amíg a lélek fest
ezt-azt, színest,
kopott között mívest,
lassan halad,
marad, ami marad,
örök hiány,
átkozott, agg talány

Még

A végtelen
hontalan vándora
batyujából,
(élte) hamujából
utoljára,
múló pillanatra,
oly erőt vesz,
hogy a Fénytelen is
repedezik,
kegyelemért
esedezik

Már

Ha már az idő mar
és a Rendező mér,
rágd át a szinopszist,
mely okít, tanít is,
kívül-belül örök
körök, ördöngősök,

kopott utak, ismert ízek,
ecetesek, sósak, mézek