Lény / Megelőlegezett vízió / Habár

Barnás Márton / Labancz Eszter Csenge / Labancz István

BARNÁS MÁRTON - Lény

Az emberek már féltek kimenni az utcára is. Pláne az erdőbe. Annyira féltek a lénytől. Aki egyébként a kecske és a tacskó keresztezésével jött létre, s a Szeretet névre hallgat. Többek közt azért is, mert szeretettel táplálkozik. Ami másnak a fény, az neki a szeretet. Szeretetevő. Viszont annyira félelmetes a lény megjelenése, hogy mindenki csak retteg tőle. Ha megismernék őt, s az emberek adnának neki a szívüket szétfeszítő szeretetből, rájönnének, hogy a kreatúra cuki, engedelmes, kenyérre lehet kenni. Tudom, hogy így van, mert én vagyok a gazdája, s félek attól, hogy a félelem megöli a szeretetet...

LABANCZ ESZTER CSENGE - Megelőlegezett vízió

Vihar után indultunk el, hogy kevesebb legyen az elvesztegetett fény. Nem fűztem túl sok reményt a feketeséghez. Fehér kutya ugatott és én meg Sammy áttetszővé degradálódtunk. Nem hallottunk lépést, ugatást, a legszebb görög esztétikai mese reprezentatív eszköze volt a szemünkben. Hirtelen nem éreztünk magunkat embernek. Kísértet, bökte ki Sammy, nem, feleltem, ez annál is tisztább, érzem, hogy a lelkembe lát. Mi van benne? Fogalmam sincs, de az a kutya egy szimbólum Sammy, mögötte egy irdatlan nagy fakó, fényképszerű embersor áll. Én nem látom, pedig ott van, mutattam a fehér kuvasz háta irányába, Edgar Allan Poe, Hádész, A vén Jenkins ...és egy feketecsuklyás farmer kaszával, aki embert arat.
Sammy és én visszarohantunk a villába, bezártuk a nagypapa könyvét és az ágy alatt kukksoltunk, mint két fülesbagoly. Csontszorító, vérlebbegtető félelem volt Sammy és köztem. Az árnyékok, hárman mozogtak a délutáni napfényben.

LABANCZ ISTVÁN - Habár

A vizsla futna,

akár az agár,

célját jól tudja:

róka az, habár,

ez csak egy álom,

okozat minden,

vágyat varázsló

örök, vég nincsen,

ceruza hegye

törik.